Március 28 szombaton a villamos felé sétálva ismét konstatáltam, hogy a szombati munkanapok eredeti funkciójukat – a hosszú hétvégék miatti termeléskiesés kompenzálása – nem érik el. Az Üllői út egy laza szabad szombat délelőtt állapotát mutatta.

Azt szokták mondani, hogy azért fontos, hogy pótoljuk a kieső termelést, mert különben a nagyobb cégek akár százmilliós, a nemzetgazdaság akár milliárdos kárát okoznák.

Ennek cáfolatát saját eddigi munkahelyeimen is megtapasztaltam. Megkapjuk a bérünket, de termelést igazán nem végzünk: többletköltséget jelent ez a munkanap, de többletbevételt nem igazán, mivel a hétköznapi forgalom töredéke érkezik hozzánk, de a 0 hétvégi költségeknél jóval magasabb a kifizetendő bértömeg. Mindeközben a kiskereskedők, a mozik, a kocsmák, stb. pont az ellenkezőjét tapasztalhatják: a várt hétvégi forgalomnál alacsonyabb forgalommal szembesülnek, mert azért a munkavállalók egy része tartja a mai munkanapot.

Mai gazdasági helyzetünkben akár az is fontos lenne, hogy minél kevesebb legyen a munkanap, mert mind céges szinten lehetne csökkenteni a költségeket, mind a nemzeti statisztikákat lehetne egy kissé EU és befektető-barátabbá tenni a munkanapok torzításának tisztításával.

Nagy ráérésemben végeztem egy nem reprezentatív empirikus felmérést: mivel bankunk központi fiókjában dolgozok és a fiók a székházban található, végigjártam a székház különböző irodáit. Azt tapasztaltam, hogy a kollégák kb. fele van csak bent. Termelést nem igazán végeznek. Blogolnak, interneteznek, cs-znek, wow-oznak, megtartják a névnapi-születésnapi bulikat. A másik feléből lehet persze olyan, aki névlegesen bent van, csak kiugrott elintézni ezt azt.

A Munka törvénykönyve szerint a munkaadó rendelkezhet a rendes szabadság egy bizonyos hányadáról: szabadságolhatja a dolgozót. Ez szinte állandó konfliktus forrása. A szombati munkanapok jelentenék a konfliktus egyik feloldási lehetőségét: minél többeket szabadságra kellene küldeni. (Hallottam olyan cégről, ahol mindenkit szabadságra írtak ki. Aki be akart menni – mert pl. a nyári 3 hetes inka túrára gyúr – annak persze megengedték, hogy dolgozzon, de time sheet-tel kellett bemutatnia, miért volt fontos aznap koptatnia a cég infrastruktúráját, meg az emailforgalmát, telefonhívásait, webhely-látogatásait és logjait is leellenőrizték.) Persze itt is lenne ellenállás, hiszen én is kifejezetten élvezem a mai lazaságot, tehát én akkor is vállalnám az ügyeletet, ha a kollégák 80%-a szabadságon lenne, de kevesebb konfliktus születne.

Ami miatt az előzőek ellenére mégsem szeretem a szombati munkanapokat, az a furcsaság, amit néhány esettanulmánnyal tudnék leírni.

1) Az első tipikus bankoló az a munkavállaló, aki szabadságot vett ki erre a napra. S ha már ezen a szép napsütéses napon amúgy is ráér, akkor leviszi a gyerekeket sétálni. S ha már így együtt a család, és már lefárasztották a Plázában a gyerekosztály dolgozóit, akkor itt a remek lehetőség Jugendkonto-t nyitni a kis puruttyáknak, esetleg valami hosszú távú megtakarítást indítani a javukra, kötni egy fullos lakásbiztosítást, meg egy életet. Mindezek nemes gondolatok, de nem feltétlenül szombat délután 3-kor kellene megrohanni a bankot az összes purdé kíséretében s megkérni zárás előtt 1 órával az ügyintézőt 3 órás munkára, „mi úgyis ráérünk és erre szánjuk a délutánunkat” felkiáltással. A szerencsétlen bankos jobb esetben kap jutalékot, meg túlóra-pénzt, de ez a válság közepette már nem annyira jellemző. S ő talán nem erre szánná a szombat délutánját…

2) A másik tipikus bankoló az a munkavállaló, aki kiugrott a munkahelyéről elintézni a dolgait. Ő kurvára ráér, mert még nem pácolták be a kollégák a húst, amit a tetőteraszon fognak faszénre dobni, meg a sör is csak most került be a mélyhűtőbe. Kurvára ráér és jópofizik. Azt hiszi, ettől nekem jobb. De nem az. Mert inkább főiskolai beadandót szeretnék írni. S amikor erre felhívom a figyelmét, arra gondolva, megengedhetem magamnak az őszinteséget, hiszen viselkedéséből úgy tűnik, bizalmas a viszonyunk, akkor besértődik és elkezd köcsögösködni, hogy mit képzelek, ő egy ügyfél, foglalkozzak vele, meg különben is, munkanap van, munkaidőben vagyunk. Erre persze elpattan az agyam, s jelzem neki, hogy akkor talán őt is várja már a munka, meg talán ő is hozzáadott értéket tehetne a GDP-hez, amíg én a társadalom szellemi tőkéjét gyarapítanám. Általában vezetőt szoktak kérni, de olyan ilyenkor nincs, s persze mindig én vagyok a helyettes.

3) A harmadik tipikus bankoló a nyugdíjas. Szombaton nálunk 11-ig, mikor elszólított s ors, volt a megszokott 40 ügyfél helyett 15, de ebből 10 nyugdíjas volt. A következő fontos problémákkal kerestek fel bennünket: teljeskörű tájékoztatás a bankkártyákról (minek bazmeg, úgyse’ tudják használni ezt a bonyolult banki terméket), panaszt tenni, mert nem kapták meg a kivonatot (valószínűleg a postás gyújtósnak használta), jogtalanul levontunk 100 Ft-ot a számláról (persze, hogy nem volt jogtalan, de még ha az is lett volna, pont szombaton kell a vérünket szívni ezzel?!).

Mi a picsáért nem tudnak hétköznap jönni?! Ezen már máskor is sokat gondolkodtam. Ha délután 6-kor hazafelé bemegyek egy közértbe, tele van nyugdíjassal. Ha hétvégén délelőtt megyek, tele van nyugdíjassal. Ha hétvégén kora délután megyek, tele van nyugdíjassal. Övék a hétköznap 9-17 idősáv. Még a Maunika Shaúra is hazaérnek...

Ügyfélszolga kolléga mesélte el, hogy december 24-én egy közértben kellett rászólnia a tiszteletet érdemlő, higgadtságból, bölcsességből kevés jó példával szolgáló nyugdíjasra, aki folyamatosan cseszegette a pénztárost, hogy miért nem siet jobban. „Ne haragudjon, de nem szégyelli magát? December 24-e van! Én is ma jövök vásárolni, de legalább szégyellem magam és nem cseszegetem ezeket a szerencsétleneket! Ha már nem ért rá máskor megvenni a fél kiló kenyeret, akkor legalább fogja be a száját!”

4) Elmebetegek

Szombaton volt bent egy idióta akinek az volt a kínja, hogy már nem bírta azt a kizsákmányolást, amit átélt a bank miatt a 19 000 Ft-os (!) hitelkártya adóssága miatt, ezért le akarta adni a kártyát. Felhívtuk figyelmét, hogy minden hónap 15-ig rendezheti a tartozását, erről lemaradt, így kamatot és késedelmi pótlékot kell fizetnie. Teljes dührohamot kapott, hogy milyen már a 2 500 Ft késedelmi pótlék erre az összegre. Jött a PSZÁF, meg az egyéb szokásos keménykedés, s mindezt szegény betanulómmal szemben, aki szegény kb. 3 napja állja a sarat élesben. Na erre háklis vagyok, így egy kicsit kiosztottam.

Én: „A késedelmi pótlék 2 500 Ft.”
Üf: „De miért kell ezt nekem megfizetnem?!”
Én: „Mert nem rendezte az adósságát határidőre!”
Üf: „De én ezt nem vagyok hajlandó kifizetni!”
Én: „Akkor nem tudjuk lezárni a hitelszerződését.”
Üf: „Miért nem írták le a kivonatra, hogy ekkora a szankció, ha nem fizetek?”
Én: „Mert nem feltételeztük Önről, hogy nem fizet határidőre. S egyébként is: az összes díj és jutalék a vonatkozó kondíciós listában olvasható!”
Üf: „De akkor is bele kellett volna írniuk!”
Én: „Sajnos nem áll módunkban az összes kivonatba beletenni a teljes ÁSZF-et és kondíciós listát. Azok a kölcsönszerződésből fakadóan érvényesek Önre. Megtekinthetők internetes oldalunkon és a fiókokban. Egyébként internetes oldalunk, call centerünk és fiókhálózatunk is tud segíteni Önnek.”
Üf: „Erre nincs joguk!”
Én: „De, jogunk van ezt a díjat követelni!”
Üf: „Milyen jogszabály hatalmazza fel Önöket erre? A banktörvény?”
Én: „Nem, hanem a Ptk!”
Üf: „Abban ilyen nincs.”
Én: „Abban a szerződéses szabadság elve van.”
Üf: „Mióta van ilyen benne?”
Én: „1799, Napoleon, Code Civile.”
Üf: „De nekem ezt nem mondták igényléskor!”
Én: „Valószínű igényléskor sem gondoltunk arra, hogy nem fogja kiegyenlíteni az adósságát. Talán akkor nem is hagytuk volna jóvá a kölcsönigénylését! A kondíciós listát postán kiküldtük Önnek postán a hitelkártyával.”
Üf: „Felháborító, hogy mit meg nem engednek maguknak a bankok!”
Én: „Igen, erről vitatkozhatnánk órákon keresztül. Tudom, az Ön ideje a legdrágább, de higgye el, az enyém sem olcsó. S különben is, 2009-ben, 20 évvel a rendszerváltás után talán már elfogadható, ha a bank azt vélelmezi, ügyfele elolvasta a kölcsönszerződését, a hozzá kapcsolódó kondíciós listát, s ha valamit nem értett volna, azt megkérdezte volna!”
Üf rövid gondolkodás után: „Igen?! És az megengedett, hogy 2009-ben két ember csinálja meg a kérésemet?”
Én: „Bizonyára Önnek is van munkahelye. Feltételezem, különben nem kaphatott volna hitelkártyát. Biztosra veszem, hogy nem úgy született, hogy szakmáját ismerte,hanem azt valahol el kellett sajátítania. Tudja, kolléganőm most éppen tanul. A legjobb tudása szerint s a legjobb szándékkal szeretne Önnek segíteni, kérem tisztelje meg azzal, hogy hagyja őt dolgozni.”
Üf: „Mennyit kell befizetnem?”
Én: „Az adóssága 19 000 Ft, a késedelmi díj 2 500 Ft. Mivel nem fizetett határidőre, ezért kamatot is kell majd fizetnie. Ennek összegét nem tudom.”
Üf: „Mi az hogy 2009-ben nem tudnak ilyet megmondani?!”
Én: „Minden egyes felhasználás kamatozik a mai napig. A visszafizetés a Ptk és a FIFO elv alapján üti ki a különböző tételeket. Ezt nem tudjuk kiszámolni. A Bank azt vállalja, hogy a havi zárás során megállapítja ezt a kamatot és kiszámlázzuk Önnek. De mivel a tőketartozását és a banki büntetést megfizette, a mai naptól nem kamatozik tovább az adóssága, így hó végén a mai napig számított kamatot fogjuk számlázni. Ezt kell majd befizetnie csekken. Ha most szeretné befizetni, akkor legyen kedves kiszámolni, mennyit kellene befizetnie.”
 

Hasonlókat már a call centerben is tapasztaltam: az egyik kedvenc hívásom pünkösd hétfőjén:
 

Én: „Üdvözlöm, XY vagyok, miben segíthetek?”
Üf: „Jó napot kívánok, Kovács Gizella vagyok. Itt állok a Z utcai fiókjuknál, ost fizettem be 15 000 Ft-ot az automatájukon keresztül és szeretnék belőle pénzpiaci befektetési jegyet venni!”
Én: „Sajnálom hölgyem, de nem tudok segíteni.”
Üf: „Miért?”
Én: „Három okom van rá. Bizonyára tudja, hogy piros betűs ünnep van, s mint ilyen bankszünnap. Ebből az fakad, hogy a fiók, aki az ATM-et üzemelteti, zárva van, ezt Ön is láthatja, ha ott áll. Így nincs kolléga, aki kivenné az ATM-be borítékban berakott pénzt, ellenőrizné eredetiségét, sérülésmentességét, majd lekönyvelné az Ön számlájára. A bankszünnap továbbá azt is jelenti, hogy értékpapír forgalmazást sem végzünk. S végül engedje meg, hogy felhívjam figyelmét arra, hogy pénzpiaci befektetési jegyet min. 20 000 Ft értékben forgalmazunk vétel esetén.”
Üf: „Akkor szeretném visszakapni a pénzem”
Én: „Mint mondtam, a befizetett pénz még nincs lekönyvelve a számláján. Sajnos az ATM nem úgy működik, hogy benne ül egy török vendégmunkás, aki lekönyvelné az összeget. Fióki nyitvatartási időben fogják lekönyvelni a számlájára a befizetést.”
Üf: „Szemét bank, maguk meg addig ülnek a pénzemen!”
Én: „Nagyon sajnálom, hogy bizalmatlan bankunkkal szemben, de engedje meg, hogy elmagyarázzam, mindenképpen a mai értéknappali befizetéssel fogják lekönyvelni a számlájára a pénzt. Így Önt nem éri – a becslésem szerint mintegy 10 fillérre rúgó – kamatveszteség, ami az Ön által elmondottak alapján a bank nyerészkedéssel elért extraprofitját jelentené. Remélem, bizalmatlansága megenyhül, is ismét meggyőződik róla, érdemes volt bizalmát belénk fektetnie, amikor számlát nyitott nálunk.” Mute gomb lenyomása után: mi a faszért nyitsz számlát egy bankban, ha utálod azt a bankot / a bankokat általában?!
 

5) Hitelt felvevők. Szombaton 12:00-14:30-ig egy panaszos ügyféllel foglalkoztam. (A többiek megnéztek közben egy filmet. Kurvaistenit, mindig kifogom a faszokat.) Hát ennek is szombaton lett sürgős megérdeklődni, megreklamálni, főnökötvezérigazgatót kérni, hogy miért nem kapta még meg a kölcsönét. Hiába az érvek:

- devizaszünnap, nincs devizahitelezés

- kedvencem:

Üf: "Addig nem megyek innen, amíg meg nem kapom a kölcsönömet!"

Én: "Ma devizaszünnap van. Legkorábban hétfőn kaphatja meg a pénzét."

Üf: "Márpedig én addig nem megyek innen, amíg meg nem kapom a pénzemet!"

Én: "Az nem az Ön pénze. Az közvetlenül a bank, közvetve a betétesek pénze!"

Üf: "Addig nem megyek innen, amíg meg nem kapom a kölcsönömet!"

Én: "Akkor csak arra kell vigyázni, hogy éjszaka lassan kell mozogni, mert beriaszt, kijön a rendőrség és lelövi, mint tolvajt."

 

- s másik kedvencem:

"Ne haragudjon, mi az Ön szakmája? Villanyszerelő? Nem tudom mit szólna, ha a velencei csillár beszerelése közben rángatnák a létrát maga alatt. Tudja, segíteni szeretnék Önnek, de ha folyamatosan üvöltözik velem, akkor nem fog menni..."

 

S erről az egészről jut eszembe a kiáltvány:

Tisztelt Agymosott, beszedált Honfitársaink!

Nem, a bank nem az Önök által befizetett havi 250 Ft számlavezetési díjból él. Két szempontot szeretnénk megvilágítani a kiáltványunkban:
1) A bankok profitja általában nem a retail üzletágból, hanem a nagyvállalati számlavezetési tevékenységből származik. A retail üzletágból talán a hitelezés, meg a private banking termel tényleges nyereséget. A retail üzletág szerepe: a forrásgyűjtés. A forrásgyűjtés azonban nem a havi folyószámlavezetési díjakról szól! Alapjában véve a lakossági számlavezetés veszteséges az ügyfelek 75%-ánál. Csak azért csináljuk, mert alkotmányellenes lenne a maradék 25% megtartásával kiszórni a 75% szemetet. Meg azért, mert soha nem lehet tudni, mikor nyer valamelyik idióta a lottón.
2) Ha valaki bizalmatlan a bankokkal szemben, akkor ne szerződjön a bankokkal! Ha már megtette, mondja fel a szerződését! De nyugodtan! Oldja meg másként befektetéseit: tegye albán befektetésekbe, s ha nagyon utánanéz, hazait is talál! Oldja meg másként a hiteleit: tárt karokkal várja Önöket a taktaközi szocpol banda és az enyingi bodzagyűjtő szövetkezet!