A hétköznapi taposómalomban az évek alatt el is felejtettem már, mekkora nagyok már a sci-fi filmek, könyvek. Olvasni se olvasok már csak szakirodalmat, meg tankönyvet, meg munkahelyi szarokat. Napi 120 emailem van, és 40-et írok, blogokat olvasok, meg indexet, meg HVG-t (reggelente 10 percben :) ).
A posztmodern ember felszínes és nem tudja semmi lekötni tartósan. Listát írhatnék azzal a címmel, h "filmek, amiken elaludtam 15 perc után / az első reklám alatt". De lehetne egy másik is: könyvek, amiket félbehagytam.
Rég nem érzett lelkesedés töltött el, amikor a héten olvastam az index "District 9" kritikáit. Tetszett, h ott is ugyanazt a gyermeki lelkesedést érzem, amit én vettem fel. Talán utoljára 2002-ben volt olyan, h szombat reggel felkeltem 7-kor, h a rajzfilmsávban megnézzem egy régi kedvenc, a Starship Troopers rajzfilmverzióját.
Rá is beszéltem a feleségemet, h nézzük meg. Kicsit furcsán nézett rám, mert ritkán van olyan, h én mennék moziba. Látszott rajta, tart tőle, h egy ilyesztő horrorra, vagy egy agresszív akciófilmre viszem. Ellenállást persze nem tanúsított, mert akkor egyrészt megverem :), másrészt én is láttam több Provance-i, meg toszkánai témájú filmet idén - önszántamon kívül...
Ezért pénteken elmentünk a Sugárba. Maga a mozi is egy kellemes meglepetés volt. Elfért a lábam, kényelmes volt az ülés, és olyan dőlésszögű a nézőtér, h maximum a 230 cm módusz magasságú kínai kosárlabdaválogatott zavarta volna a feliratot.
A film elképesztő! Bízvást állítom: évek óta ilyen kibaszott jó filmet nem láttam. Amit megerősít az is, h Kata is hasonlókat nyilatkozott, és nem csak udvariasságból. A film vége után többek (Kata szerint a progmatosok :))) ) sokkolva ültek tovább a nézőtéren a kigyulladó fényektől nem zavarva.
A sztori nagy vonalakban: Johannesburg felett egy hatalmas űrhajó lebeg 20 éve: méreteiben és formájában a Függetlenség Napja várostámadóihoz hasonlóak. Az űrhajósok (1 000 000 fő körül) hajótöröttek. Pikáns módon az űrhajó irányítói elpusztultak (nem mind), csak a pórnép élte túl a kényszerleszállást, vagy egyéb, nem ismert katasztrófát. Több hónap sikertelen kapcsolatfelvétel után nyitják fel a hajót a Dél-afrikai kormány által megbízott (ppp-ben dolgozó) Multi-National United (MNU) nevű cég rendfenntartói és találják meg az éhező túlélőket.
A túlélőlek Joburg mellett egy táborban helyezik el. Szokásaik mások: nem túl nagy hívei a tisztaságnak, mályvacukorként fogyasztják a gumiabroncsot, a macskaeledel függői. Nem ismerik a magántulajdont, ezért elveszik a cipődet, szaporák, nem dolgoznak. Ismerős, nem? Mindezek miatt lenézik őket, kinézetük miatt rákoknak csúfolják. Megjelenik a rákbűnözés; uzsorások és dealerek (macskaeledel, hús, fegyver) uralják a menekülttábort.
Tudni kell, h a Dél-afrikai Köztársaság (DAK) jelentős menekültáradattal küzd: Zimbabwe, Mozambik, Namíbia felől. A film első fél órája dokumentumfilm-stílusú: az utca népe, tisztviselők, rendőrök, szociológusok mondják el, mi a gond az alienekkel, mi vezet ahhoz, h menekülttáborukat lezárják és nem hagyhatják el, miért akarják őket egy sivatagi táborba küldeni.
Csak zárójelben jegyzem meg: a film készítői a "rákokkal" kapcsolatos utca-embere véleményt könnyen filmre vették: megkérdezték a johannesburgiakat, mi a véleményül a tényleges menekültekről és az elmondottakat vágás nélkül felhasználhatták...
A menekülttábor bűnszervezetei a rákok közt élő nigériai bandák. (Nigériában be is akarták tiltani a filmet, mert bizonyos jelenetekben - pl. amikor vudu-szertartás miatt megeszik az alieneket, h erejük a nigériai bandafőnökben szálljon - primitív kannibáloknak állítják be őket.)
A film dokumentumfilmesből átcsap a konkrét sztoriba. Az MNU előkészíti a kitelepítést a Joburgtól 250 km-re lévő District 10-be.
Az ürügy a lakosság xenofóbiája, a cél az idegenek fegyverzetének megszerzése. Az idegenek jelentős technológiát hoztak, de az megfejthetetlen: mint mondtam, az idegenek képzett rétege elpusztult, a munkás idegenek nem tudják kezelni, vagy javítani az eszközöket. Az emberek nem tudják megfejteni a tudást, a működőképes biomechanikus fegyvereket pedig csak idegen génekkel rendelkező és megfelelő agyi kapacitású személy kezelheti - ilyen pedig nincs.
Wikus van der Merwe, a kitelepítést előkészítő csapat vezetője - milyen meglepű, hogy egy fehér, sőt búr személy az, akárcsak a rendfenntartó erők nagy része - csapatával behatol a táborba, h 24 órával a kiköltözés előtt aláírassák a kiköltöztetést elfogadó nyilatkozatot a rákokkal. Egy putriban különleges eszközöket, egy labort találnak. Mégis maradt intelligens túlélője az idegenek katasztrófájának? Terrorista mozgalom alakul ki a rákok közt elnyomásuk ellen? Wikus elég balfasz, magára fröccsent vmi lötyit a laborban, amitől elkezdi rosszul érezni magát...
A film tanulságokkal teli, de nem émelygősen didaktikus. Elég éles a kritikai szemlélete a társadalommal, a gazdasági élettel szemben. Mindemellett lendületes, érdekes a sztori, hatalmas akciók gazdagítják a cselekményt. Az operatőri munka nekem, laikusnak zseniális, a képvilágon érződik a producer Peter Jackson, vagyis a Gyűrűk ura csávó szemlélete. (A harci akciókban a leszakadó testrészek - rákokkal harcolnak, vagy mi - pedig PJ legnagyobb művét, a Hullajót idézik naturalizmusukban.)
